NAARDEN

2007.03.01-05.

Naarden Fortress

Nem egészen önszántamból ugyan, de szakítottam a korábbi évek gyakorlatával: vonatozás helyett a fellegekből csaptam le Hollandiára. Ha jól választod meg a foglalás és az utazás időpontját a Budapest - Amsterdam - Budapest repülőjegy alig kerül többe, mint például a Budapest - Szombathely - Budapest első osztályú vonatjegy. A menetidő a reptéri macerákkal együttvéve sem hosszabb. Volt egy kis dolgom Eindhovenben, így végül ott landoltam.

Tavaly szokatlan hózápor fogadott és búcsúztatott, most az évszaknak és a területnek megfelelő időjárás: óránként kb. ötször eredt el az eső kisebb-nagyobb intenzitással.

A Hollandián belüli közlekedési díjak viszont brutálisnak mondhatók, és holland barátaim szerint is rafináltan és meredeken kúsznak az árak felfelé. A légitársaság honlapján az 1,8 eurós vasútállomási transzfer a tavalyi hóval együtt olvadt el. A jegykiadó automata 2,4-ért méri, de a valóságot a kedves söfőr lány tudja: 3,2 EUR a 20 perces suhanás díja. Igaz, én nem választottam meg jól a zónákat, de csak mosolyogva legyintett, amikor borús arccal kezdtem kotorászni a különbözetet. Az úton túl sok látnivaló nem akadt. Barakkokban elrendezett barna téglás házak, és egy UFO-szerű beton építmény, amit már tavaly is rendkívül rondának találtam.

Az eindhoveni pályaudvar nagy és nyüzsgő, de ösztönösen rábukkantam a jegyvételezési lehetőségre. Vagyis azt hittem. Barátom előzetesen felhívta a figyelmemet, hogy igen megnehezedtek a jegyvásárlás feltételei, viszont januártól akár tudsz a kizárólag bankkártyával működő automatákból jegyet venni, akár nem - a sok bliccelő miatt elvileg 75 EUR a pótdíj a vonaton. Igaz a kalauzokban semmivel sem buzog jobban a munkakedv, mint itthon, ritkán találkozni velük. Az újságja fölött ásítozó információs egy laza mozdulattal a háta mögé mutatott, ahol egy igen kulturált pénztárban végre leszurkolhattam a 104 km távolságra szóló 15 eurót, amit megfejeltek 0,5 euró munkadíjjal. Azon már nem lepődtem, meg, hogy a vonat még véletlenül sem a kijelölt vágányról indult, ez úgy látszik nem magyar vasúti sajátosság.

Már harmadszor járok Naardenben, de eddig a városnézésre nem volt idő. Most Burney barátom szakszerű idegenvezetésével egy kellemes és kiadós sétán rengeteg információt gyűjtöttem be.

Naardent, a kettős vízgyűrűvel csillag alakban körülvett várost mai helyén 1350-ben alapították. Stratégiai szerepet töltött be, mivel az egyetlen Amsterdamba vezető út a városon keresztül vezetett. Az erődöt 1560-tól 1730-ig építették. Az ellenségnek csak egyszer sikerült elfoglalni: 1572-ben a város vezetői beengedték a spanyolokat. A spanyolok nem tartották be az ígéretet, közel 400 embert mészároltak le. A véres emléket a "Spanyol Ház" őrzi. 1575-től a naardeni lakosoknak az adót téglákkal kellett megfizetni. Az erőd mai formája Menno van Coehoorn-nak köszönhető.

A hadi technika fejlődésével a város elveszítette jelentőségét, ma fontos turisztikai célpont. A múzeum márciusban csak időszakosan üzemel, így a rafinált jelzőrendszerrel felszerelt alagutakkal, borospincékkel remélhetőleg májusban fogok megismerkedni. Addig álljon itt egy legenda Jan Amos Comeniusról. A cseh származású pedagógus - aki 1650 - 1654 között Sárospatakon alkotta műveit, Amsterdamban halt meg - emlékét sokáig a városkapunál őrizte egy szobor. Aki erre jött, barátságosan köszöntötte: Hello Jan! Jan pedig folyamatosan mosolygott. A szobrot áttelepítették a mindenhonnan látható templomtorony tövébe, azóta Jan nem mosolyog.

Én viszont megmosolyogtam barátom aggodalmaskodását, miszerint időben legyek kint a hatalmas amsterdami repülőtéren. Való igaz, a Schiphol szinte város a városban, óriási területen, másodpercenként fel-és leszálló gépekkel. Mikor megláttam a check-in előtt kígyózó sort, nekem is inamba szállt a bátorságom. Tanulság:a légitársaság prágai és krakkói gépe fél órával a budapesti járat előtt indul, bőven elég akkor beállni a sorba, ha elvonult a tömeg. Ezután viszont nem árt, ha kapkodja az ember a lábait, mert legalább 15-20 perc gyaloglás vár rá a széles folyosók labirintusában. Az utastájékoztatás itt sem vizsgázott valami jól:a budapesti járat helye nem volt pontosan kijelölve, és csak nagy nehezen találtam egy élő embert, aki megesküdött arra, hogy valóban hazajutok, bár a kapura "Liverpool" volt kiírva. Megnyugtatásul: a check-in pultnál a hivatalos zárási idő után pár perccel még kezelik a beeső utasok csomagjait, és a felszállásnál is megvárnak minden útközben "elveszett" utast.

Az oda-és visszautazás izgalmai között eltelt 3 nap bizsergető koncertélményeiről a következő fejezetekben olvashattok.

Képek: NAARDEN